Hajónapló ///2
2015.06.02 23:48
Hajónapló 2.
Kezdem megszokni ezt az életmódot, de túlzás lenne azt állítani, hogy könnyen megy. A mai nap valahogy különösen nehéz volt. Egész nap a sírás kerülgetett, pedig ritkán szoktam, talán sosem. De ilyen közel még nem álltam hozzá.
Az ember ha kiszakad az otthonából, a környezetéből, akkor újra bizonyítania kell. Mert az új környezetében ő egy senki, mondhatni tiszta lappal indul. Van akinek ez kapóra jön, van akinek nem. A legnagyobb kihívás, önmagam megtalálása. Ki is vagyok valójában, a saját értékeim felfedezése.
Ezen a helyen olyan dolgokat él át az ember, amilyet máshol biztosan sosem. A magam példájából kiindulva, én egy társasági ember vagyok. A focicsapattal, zenekarral s számtalan baráttal. Most itt vagyok, vannak "barátaim" de ez nem ugyanaz.
Nem véletlenül hagytam utoljára azonban a legfontosabb dolgot. A Családom. A Család nekem a legfontosabb. Az én familiám egyébként sem átlagos, abszolút harmónia s kiegyensúlyozottság jellemzi. A szüleim, akik a legnagyobb példaképeim,akiknek mindent köszönhetek. Igazán önzetlen s remek szülők. A legjobbak a világon. A testvéreim is, szint úgy.
Kicsit hiányzik az otthonom, az erdő nagyon. A gitárom, s a jó öreg Pilon sikongatós hangja, mikor futok vele a buckák között. Érdekes milyen messze kell jönni, hogy az ember az apro dolgait értékelje.Persze ezt eddig is tudtam. Ilyenkor mindig kicsit összetörök. Sosem voltam még ilyen elhagyatott, nyomorult magányos helyzetben. Nap mint nap óriási kihívások. A Britanniabn dolgozom, az egyik legjampibb hely, itt nem lehet hibázni.
Ma délután a Queens Room-ban dolgoztam, ami szintén egy menő hely, olyan mint egy színház. Olyan doglokkal bíznak meg, amit némelyik gyakorlott pincér sem képes megcsinálni. Kemény volt,pörgős. Bassza a kurva anyját, már bocsánat, de kb 5 perccel a munka vége előtt leejtettem egy kibaszott süteményt, mert az egyik nyugdíjas milliomos nő nekem jött.
És ez csak az egyik. Reggel nem csak egy pultot, hanem a fél éttermet bízták rám a Lidóban. Nekem kellett mindennel gatyázni. Filippinókkal dolgozok általában, de ezeknek mindnet hússzor kell elmondani. Kiakasztanak. 2 pult úszott is rendesen. Amióta itt vagyok, arra nincs időm hogy elmenjek a loundryba kimonsi a cuccaim. Az első pár nap kemény volt, de úgy érzem kezdem megszokni. Most is elmentem a Crew Bárba, kicsit kikapcsolni magam. A bárból egyenesen ki lehet menni a hajó órrába a szememélyzetnek. Gyönörű...a látvány gyönyörű, pláne hogy teli hold van. S ahogy ringatózik a tenger hullámjain a fény. Ezt kép nem adja vissza. Leírhatatlan szabadságot éreztem végre. A hold mindig az otthonomat juttatja eszembe. Az ablakomat ahol mindig besüt a nap. Rodoszon is ez adott erőt, itt is ez fog.
Tudom erős vagyok, de néha elmélkednem kell. Ilyen beállítottásgú vagyok, közel állnak hozzám a művésztek, a műveltség, érzelmek.
Ám az évek alatt számtalan kihívással álltam már szemben, szóval ettől sem fogok beijedni. Tudom miért vagyok itt, mi a célom. Ha úgy érzem ez a hely nem egyezik vele, akkor egyből tovább lépek, ez így van rendjén.
Általában mindneki nagyon renes, segítőkész. A főnökeim, mindneki. Kivéve egy szerb faszfejt. Queens Roomban van. Reggel 7:30 ra mentem 11:30-ig. Háromra mentem vissza, így végre volt egy kis időm aludni. Háromtól fél ötig kellett volna a QR-ban lennem, mert 5 már megyek a Britanniába 11-ig. De minden nap más, ez még elmegy. Mondhatni lightos. A lényeg az, hogy félkor végeztem volna, de ez a buzi fejű nem engedett el, hogy még ezt meg az csináljak.Odamentem hozzá, mondtam neki h el kell mennem. Aztán kiröhögött, utána szerbül magyarázott valamit.
Ez után, kb 2 perc telt el, bementem az egyik konyhába, aztán elmentem a picsába .. :D Mit tud csinálni, kirúg ? Húha.. Haza megyek a családomhoz? Nagyon kiszúr velem.Az a fél óra arra elég hogy a szobámban egyenruhát cseréljek, mert nem azonos a két étterem. Az egyik fehér, a másik fekete. Aztán felérjek a másik étterembe. Ha szerencsém van, van 2 percem enni valamit. Szóval rohanás, ez volt az első ilyen napom. Erre ez a faszkalap meg szarakodik ?Na alszok.